Aránylag nagy vizsgarutinnal a hátam mögött kijelenthetem, hogy ritka eset, mikor egy vizsga hallott szövegértés része annyira megfog, hogy totál meghatódsz vizsga közben, majd hazaérve rákeresel YouTube-on. Velem ez történt még januárban.
A szövegben Roberto Benigni, Az élet szép (La vita è bella) című Oscar-díjas film rendezője és főszereplője beszélt a boldogságról nagy átéléssel. Most derült ki számomra, hogy Benigni nemcsak színész és rendező, hanem aktív közéleti szerepet is vállal: tartott már beszédet az Európa Parlamentben, mindenről van véleménye és meg is osztja. Ez a szöveg egy kétrészes tévéshowban hangzott el, melyet ő csinált, és a Tízparancsolat (Dieci Commandamenti)nevet viseli. A bibliai tanításokat modern formába öntve magyarázza, de nem kell ettől megijedni, kevés benne a vallásos maszlag. Miután lement a műsor adásban, Ferenc pápa telefonon gratulált Benigninek.
A szöveget megtaláltam a neten írott formában is olaszul, magyarul azonban nem. Ezért arra gondoltam, megosztom a fordításomat azokkal, akiket érdekel. Én azt ajánlom, a YouTube-os felvétellel párhuzamosan érdemes olvasni, mert az írott szöveg nem képes úgy visszaadni az élőbeszéd szenvedélyességét ebben az esetben (főleg hogy nem vagyok profi fordító).
Roberto Benigni: Szeretni és a boldogság (Amarsi e la felicitá)
Egy szóban összefoglalva és címet adva: szeretni; azonban el kell mondanom egy dolgot: az idő repül, de az emberiség alapvető problémája ugyanaz, mint 2000 éve: szeretni. Annyi, hogy egyre sürgetőbbé vált, és mikor ezt halljuk, hogy szeretnünk kell egymást, tudjuk, hogy nem maradt sok idő. Igyekeznünk kell, igyekezzünk szeretni, mindig túl keveset szeretünk és túl későn szeretünk, igyekezzünk szeretni, mert életünk alkonyán a szeretetről ítéltetünk meg; mert nem létezik elfecsérelt szeretet, és nem létezik annál nagyobb érzelem, mint szerelmesnek érezni magunkat, mikor az egész életünk totálisan egy másik személytől függ, mikor saját magunk nem elég nekünk, mikor minden dolog, az élettelen dolgok is, mint a hegyek, a tengerek, az utak, az ég, a szél, a csillagok, a városok, a folyók, a kövek és a paloták… mindez önmagában üres és érdektelen, aztán hirtelen, mikor figyeljük őket, megtelnek emberi jelentőséggel, lenyűgöznek, meghatnak, és miért?
Mert a szeretet előérzetét tartalmazzák az élettelen dolgok is, mert az egész teremtést a szeretet tartja össze és mert a szeretet összefonódik minden dolgok értelmével, és ez nem más mint a boldogság. Igen, a boldogság … És ha a boldogságról van szó, keressétek minden nap folyamatosan, tehát hallgass rám most, kezdjétek el keresni a boldogságot most, ebben a pillanatban, mert itt van, megvan nektek, megvan nekünk, mert mindannyiunknak megadatott, adományként kaptuk mikor kicsik voltunk, ajándékként, adományként, és olyan szép ajándék volt, hogy elrejtettük, mint kutyák a csontot; és sokan közülünk olyan jól elrejtették, hogy többé már nem emlékeznek, hova rakták, de megvan nektek, megvan nekünk. Nézzétek meg az összes rejtett zugban, az összes polcon, az összes rekeszben a lelketekben és tárjátok ki: a ládákat a fiókokat amik bent vannak … nézzétek ahogy kiáramlik a boldogság. Próbáljatok hirtelen megfordulni, talán hirtelen elcsípitek, de ott van, a boldogságra mindig gondolnunk kell, és még ha néha meg is feledkezik rólunk, nekünk nem szabad megfeledkeznünk róla, életünk utolsó napjáig.
És nem kell félnünk a haláltól sem, elvégre megszületni sokkal kockázatosabb, mint meghalni. Nem a haláltól kell félni, hanem attól hogy soha nem kezdünk el igazából élni. Vessétek bele magatokat a létezésbe itt és most, mert ha most nem találtok semmit, akkor soha többé nem találtok már semmit, tehát igent kell mondanunk az életre, egy akkora nagy igent kell mondanunk az életre ami képes meggátolni az összes nemet, mert megértettük hogy nem tudunk semmit és hogy nem lehet érteni semmit, csak azt lehet megérteni, hogy van egy nagy rejtély, amit úgy kell elfogadni ahogy van, hagyni kell, és a dolog ami a legnagyobb hatással van a világra az az élet, ami halad tovább és nem értjük, hogy csinálja. „De hogy csinálja? Hogy tud ellenállni? Hogy tud így kitartani?” … ez egy másik rejtély és soha senki nem értette még meg, mert az élet sokkal több annál, amit mi fel tudunk fogni belőle, és ezért ki kell tartanod. Ha az élet csak annyi lenne, amennyit mi felfogunk belőle, már réges-rég véget ért volna, és ezt érezzük, érezzük azt, hogy történhet valami végtelen egyik pillanatról a másikra, így egy dolog maradt mindannyiunk számára, amit megtehetünk: hajtsunk fejet.
