Előzmények
Első gyerekemet Magyarországon szültem, nagyon fiatal voltam (most is az vagyok még :P), nem szült még senki a környezetemben, első gondolatra összejött, az urammal nem is avattunk be senkit gyermekvállalási szándékainkba, ő hétköznap távol dolgozott tőlem, úgyhogy egyedül kellett átverekednem magam a magyar terhesgondozás útvesztőjében. Az is megérne egy blogbejegyzést, de kevésbé tartozik ide. Nem titok, gyereket vállalni jöttem Olaszországba, anélkül, hogy különösebben utánanéztem volna, hogy is működnek itt a dolgok. Sok mindent fel is adtam ezért, munkát, önállóságot, nagyszülői és baráti segítséget, de nem akarok rinyálni, ez van, ha ketyeg valakinek a biológiai órája. Lényeg a lényeg, hogy viszonylag hamar sikerült kivitelezni a baba-projektet (de nem szeretem ezt a szót...).
Teszt-üzemmód
Okés, menjünk a gyógyszertárba tesztet venni. 10 euró, pfff... Otthon anno egy kb. 2 eurós teszt is gyönyörűen kimutatta azt, amit már amúgy is tudtam 1 másodperc alatt, na de már megszoktam, hogy itt sok minden pofátlanul drága. Utána kezdtem el olvasgatni a neten, hogy is működnek itt a dolgok, és arra a következtetésre jutottam, hogy nem kell elkapkodni, 6-8 hét előtt nem is foglalkoznak veled.
Gondoltam, biztosra megyek, szóval amikor betöltöttem a 6 hetet, elmentem a legközelebbi rendelőintézetbe, ahova tartozom. Előadtam az információs pultnál, hogy terhes vagyok és külföldi vagyok, nem tudom, hova kell menni, adott egy cetlit a nőgyógyászati rendelés elérhetőségével, és mondta, hogy telefonon kell időpontot kérni. Másnap felhívtam a számot, pechemre valami informatikai rendszer karbantartása miatt szünetelt a telefonos ügyfélszolgálat napokig.
Harmadnap elmentem a háziorvosomhoz, mert a neten olvastam, hogy hozzá is lehet fordulni a terhesség elején, ő is tud beutalót adni, meg ilyenek. Neki is előadtam a tudatlan terhes külföldi szöveget. Mondta, hogy tesztet kell először csinálni. Bólogattam, hogy persze, hiszen otthon se vizsgálnak meg addig, amíg nincs a kezedben az állatásaidat igazoló bizonyíték, azaz vérvizsgálat. Kérdem, hova kell menni tesztet csinálni. Erre mondja, hogy gyógyszertárba. Kösz szépen, azon már túl vagyok, ennyire ne nézzenek hülyének. Erre írt egy nőgyógyászati beutalót, gondoltam az is valami.
Következő héten újra hívom a rendelőt időpontkérés céljából, mire közlik, hogy első alkalomkor nem kell időpont, bemegyek a titkárságra és kész. Végül is csak 1 hetet csúsztam emiatt. Máskor nem szabad senkitől semmit kérdezni, úgy látszik, csak menni az orrom után. A titkárság csak kedd d.e. és csütörtökön volt nyitva. Mivel kedden tanfolyamon voltam, csütörtökön mentem be. Nem is kellett sokat várni, bementem, előadtam a mondókámat. Mondták, hogy kell egy laboros teszt. Kezembe nyomtak 1 zárható kémcsövet, megmutatták, hol a mosdó, majd az ablakon át a labor irányát is. Csak menjek egyenesen, itt lesz ebben az utcában közel, mondták, de az ablak nem is az utcára nyílt. Úgyhogy csak 20 percet tévelyegtem mire minden kétséget kizáróan belőttem, hogy a labor a szomszéd épületben van, és reggel 8:40-kor zárt be. Irány haza, bizonyíték bezacskózva a hűtőbe.
Másnap reggel gyerekkel felszerelkezve reggel 7-kor indulunk a laborba (mert ugye oviba csak 8-tól lehet vinni). Kérik a beutalót. Mondom olyanom nincs. Mondják hogy szerezzek. Kösz szépen, pénteken nincs nyitva a terhesgondozó, és már amúgy sincs időm meg kedvem sokat tökölni. Akkor menjek a privát laborba. Itt van az utcában. Aha, szóval ezt magyarázták nekem tegnap, hogy ott aznap megvan az eredmény. Kérdem, drága-e. 7-8 euró. Jó, ennyit megér. Meg is találtuk gyorsan, tömegnyomor, de gyorsan sorra kerültem. 15 euró... Na mindegy most már. Lényeg hogy délutánra meglett a a vizsgálat eredménye, nem volt baj, hogy nem volt friss a bizonyíték. Nem tervezünk több gyereket, de ha terveznénk, nem vennék egyáltalán gyógyszertári tesztet, hanem 4 hetesen jelentkeznék a terhesgondozóban és kérnék beutalót a tesztre. És akkor tényleg nulla lenne a költségem az egész 9 hónapra meg a szülésre.
Terhesgondozatlanság
Itt is van persze privát nőgyógyászat meg ultrahang, csak mondjuk 100-200 euró közt mozog. Viszont a tb-s olyan, hogy átlag halandó nem érzi szükségét magándokihoz fordulni. Hivatalosan csak 3 ultrahang van, trimeszterenként egy, de a szülésznőnél is meg lehet kukkolni a kis sötétben kuksolót, meg a nőgyógyász is megnézi alaposan, ez összesen 8-9 alkalom. A monitort feléd fordítják, mutatják és magyarázzák, hogy mi micsoda, és vizsgálattól függően kapsz 1-4-7 képet a bébiről. Úgyhogy második gyerekről lévén szó, nem akkora újdonság már, azt hiszem, nem veszítünk sokat, ha kihagyjuk a 4D-s babamozit DVD-n.
Tehát trimeszterenként 1db van a következőkből: beszélgetés és adatfelvétel a szülésznővel, nőgyógyászati vizsgálat, ultrahang (lehet együtt v külön is az előzővel), vér- és vagy vizeletvizsgálat. Nincs kötelező 4-6 hetenkénti vizsgálat, ami egyeseket biztos aggállyal töltene el, engem viszont megnyugtat. Anno otthon jó nagy lecseszést kaptam a dokitól, mert majdnem 9 hetesen jutottam el hozzá (Mi van ha most derül ki hogy méhen kívüli terhesség, blabla...) Itt 10 (vagyis mint később kiderült 11) hetesen látott először orvos, és ez teljesen normális. Az a lényeg, hogy mire betöltöd a 12 hetet, meglegyen minden.
A vér- és vizeletvizsgálat viszont szerintem alaposabb, sokkal több mindent néznek, toxoplazmózist minden trimeszterben, meg mindenféle nemi betegséget, és steril lezárt edényeket adnak szigorú instrukciókkal :) Mondjuk az 1. vérvételre sikerült nem éhgyomorra érkeznem a szóbeli utasítások ellenére (éhgyomorra oda se értem volna lehet...), de még így is jó volt a vércukor-szintem :D
Túl vagyok az első kötelező körön mindenből, és férfi orvossal még nem találkoztam. És lehet hogy a szülésnél se fogok, ha minden jól megy. Itt nincs védőnő, szülésznők végzik a terhesgondozást, ultrahangoznak is. Szülés után ki is jönnek megnézni téged. A babával meg a gyerekdoki foglalkozik alaposabban.
A szülész-nőgyógyászok is nők, legalábbis akiket eddig láttam. Pedig már 2 kórházat és egy rendelőintézetet megjártam. Nem tudom, hogy ez azért van-e, mert ennyire modernek, vagy pedig azért, mert ennyire vallásosan prűdek. Egy olyan országban, ahol hivatalokban is mindenütt kinn van a kereszt meg a pápa arcképe, és az egyházi fenntartású ovikban közös imával kezdik a napot, ez sem lenne meglepő. De szerintem is-is. Magyarországon bizonyos szakirányokban azért kevés a női orvos, mert nehezen összeegyeztethető a családdal. Itt viszont keményen választani kell anyaság és karrier közt már a gyerek születése után néhány hónappal. Viszont ha egy pár mindkét tagja jobban keres az átlagnál, meg tudnak maguknak engedni egy főállású bébiszittert. Ez is egy oka annak, miért van itt több női orvos. De most túl messzire kanyarodtam.
Visszatérve az első trimeszter vizsgálataira, az a jó, hogy mindenre jó előre kapsz időpontot. Én pl. április legelején, még az 1. trimeszterben be lettem táblázva május 30-ig, azaz a 2. trimeszter összes vizsgálatára. Ebből mondjuk adódnak néha bonyodalmak. Pl. alig 8 hetesen alig volt időpont a 12 hetes ultrahangra a kombinált teszthez. 3 kórházat felhívtak, csak 1 szabad időpontot találtak, tőlem 40km-re. Csakhogy rá bő 2 hétre a nődoki megállapította az UH segítségével, hogy már sokkal nagyobb a bébi, túlkorosak lennénk a kombinált teszthez, amivel a genetikai rendellenességeket szűrik. (Megjegyzem, ez sem automatikus, ha nem kérem, nem csinálnak kombinált tesztet, a magyar gyakorlattal ellentétben.) 20 perces telefonálgatás és számítógépes böngészés következett a megye összes kórházába. Nem tudom, mennyit fejlődött a magyar egészségügy informatikai téren mióta a nagyfiam megszületett, de anno még kockás füzetben vezették az ultrahang előjegyzést, itt meg közös adatbázis időpontfoglalaló-rendszerrel az egész megyében, sőt régióban. Lenyűgözött ez a profizmus, na.
Egyetlen szabad időpont volt a nekem való intervallumban, mert valaki lemondta. A lakhelyemtől 46km-re. Ráadásul kora reggel kellett indulni hozzá, csúcsforgalomban, egyedül, tökismeretlen úton, félpályás útlezárásokkal tarkítva. 1 óra oda, 1 vissza. Városnézésre már nem maradt energiám. Mindegy, túléltem, jók lettek az eredmények.
Azóta már be is léptem a 3. trimeszterbe. úgyhogy talán nem akkora eretnekség, ha neten is közzéteszem, mindenki okulására, szórakoztatására és bosszantására.
Folyt. köv.
