Magyarországon jártunk 2 évet bölcsibe és pár hónapot oviba. Olaszországban bő 2 hónapja tapossuk az ovit. Mielőtt elkezdtük, kb 3-4-et néztem meg. Összehasonlítás következik saját tapasztalatok alapján, szubjektíven.
1. Elrendezés. Mikor belépsz egy olasz oviba, van egy nagy aula, rengeteg játékkal, rendes nagy csúszdával, csocsóasztallal, minikonyhával, kis asztalokkal, székekkel, több ládányi játékkal. Itt játszik ömlesztve a 6 csoportnyi gyerek, reggel fél 8-tól 9-ig, 11-től ebédig, ebéd után egy negyed órát, majd uzsi után fél 4-től zárásig. Reggel kb 2 óvónő kezdi a felügyeletet, aztán ahogy nő a gyereklétszám, ők is egyre többen lesznek. Háromnegyed 9-re bent van az összes és felügyel. Reggel próbálják csendes leülős dolgokkal lekötni a gyerekeket, aztán kb fél 9-től elszabadul a pokol. Birkózó, rohangáló, kiabáló, földön fetrengő (fiú)gyermekek mindenfelé.
2. Nyitás-zárás. Ha nem dolgozol és nem akarsz pluszpénzt fizetni, reggel 8-tól viheted a gyereket, 9-ig kell odaérni, 9-kor elkezdődnek a foglakozások, d.e. nem mászkálhatnak ki-be a szülők. Leghamarabb fél 1-kor hozhatod el a gyereket, ekkorra már bőven befejezik az ebédet, de legkésőbb 1-ig mert utána kezdődik az altatás. Alvásidőben se jutsz be a gyerekhez, sőt még uzsi előtt se. Leghamarabb fél 4-kor mehetsz a porontyért, de legkésőbb 4-ig érj oda. Ha másképp nem tudod megoldani, fizess havi 30 euró pluszpénzt a gyerek reggeli és délutáni felügyeletéért. Viszont akkor is csak leghamarabb fél 8-ra viheted. Itt reggel kicsit később indul az élet, ritka az a munkahely, ahova 8-8,15 előtt kell beérni, az iskolákba is 8,10 körül szoktak becsengetni, előbb be se nagyon engedik a gyereket az épületbe. Visszatérve az ovikra, délutáni felügyeletre pedig fél 6-ig van lehetőség.
3. Óvónők és csoportok. Mint azt az elrendezésnél már említettem, reggel 9-ig, ebéd előtt és után is kb negyed-fél órát ömlesztve vannak a gyerekek. Minden csoportnak csak 1 óvónője van, aki a délelőtti foglalkozást tartja és ebédeltet. Hetente egyszer-kétszer altat, és/vagy a délutáni műszakot is viszi. Így aztán mind a 6 óvónő ismeri az összes gyereket.
4. Altatás. Egy nagy közös hálóteremben történik, 1-2 óvónő felügyeletével. Van benne logika, mert minek is szobrozzon bent csoportonként 1 óvónő 2 óra hosszát, amúgy is sok gyereket elhoznak délben. A mi ovinkban 6 csoport van, csoportonként kb 18-20 gyerekkel, de szerintem az alvóteremben nem láttam 50-nél több ágyat. A kiságyak ugyanolyan típusúak, mint amilyenek a magyar ovinkban voltak, csak hosszabbak kicsit. Az alvásidő 1-től 3-ig van. Mond az óvónő 1 mesét, aztán a magnóban is meghallgatnak egyet, zenei aláfestéssel. Totálisan besötétítenek, aztán aludni kell, vagy legalábbis nyugton lenni. Úgy, hogy nem 1, hanem 2 csoportnyi gyerkőc szuszog, mocorog körülötted. Na, hát ez az én fiamnak egyelőre még nagyon fura. De úgy tudom, az 5 évesek már nem alszanak feltétlenül, nekik d.u. is foglalkozás van.
5. Tornaóra. Heti egyszer van, az óvoda melletti hatalmas tornacsarnokban. Nem kell átöltözni, mindössze egy csúszásgátlós talpú zoknit vesznek fel a másik zoknira. Amúgy azt hallottam, az iskolai tornaórákon is fakultatív az átöltözés. szóval ha a gyerek farmerban akar futni és utána az összeizzadt gönceiben ülni a többi órán, az az ő baja. Heti egyszer van valami színházas foglalkozás is a tornacsarnokban, de még nem sikerült kiszedni a fiamból, hogy ez mit takar. Szerinte ilyenkor is tornáznak.
6. Higiénia. Érdekes módon ebben fejlettebbek a magyar ovik, pedig lehet hogy egy kicsivel több kosz jót tenne a gyerekeknek. Olaszországban nincs benti cipő (csak a bölcsiben), szóval ha bundás bakancsban viszed a gyereket oviba, akkor abban lesz egész nap. Amúgy sincs sehol szőnyeg, mindenhol kőpadló van, legalább nem fázik fel a lurkó. Ebéd után nincs fogmosás, és az evés előtti kézmosásra se fektetnek túl nagy hangsúlyt. Fertőző betegséget még nem nagyon szedtünk össze, némi gyenge hasmenést leszámítva. Most március eleje van, szóval ez azt jelenti, hogy egész télen nem volt beteg a fiam, aki az előző 2-3 telet mióta közösségbe jár, végigköhögte, végigtaknyozta, bár tegyük hozzá, súlyosabb, lázzal járó betegsége szinte soha nem volt, elég erős az immunrendszere. Azért itt is hallottam már nem egy csúnyán köhögő gyereket.
7. Levegőztetés. A magyar gyermeknevelés- és oktatás vesszőparipája. Otthon a bölcsiseket fagypontig viszik ki kb (a nagyon piciket nem), az ovisokat mínusz 6 fokig, és ha már annyit küszködtek a beöltözéssel, kint is vannak d.e. 1 órát, jobb időben másfelet. Itt viszont egyik reggel plusz 6 fokot mutatott a házunk előtti hőmérő, az ovi kapujában összefutottunk az óvónővel aki megjegyezte, hogy ugye milyen hideg van ... Hát mondom, Magyarországon kicsit hidegebb. Nem is vitték ki őket majdnem egész télen levegőzni, nekik a 6 fok hideg. Minimum 7-8 fok és derült ég kell ahhoz, hogy kivigyék őket. Így aztán a magyar telekhez szokott öltözködésünkkel nem is nagyon volt alkalmunk megfázni. Az olasz szülők némelyike viszont lazán kezeli a témát, ha 8 fok van és süt a nap, már nem is adnak sapit a gyerekre, és nem egy kölyköt láttam már tornacipőben, a felcsúszott nadrág és a túl rövid zokni között kivillanó lábszárral. Na biztos ők azok, akiket köhögni hallok.
8. Köpeny. Igen, nemcsak iskolaköpeny van, hanem ovis köpeny is. A legtöbb helyen a fiúknak világoskék apró kockás, a lányoknak rózsaszínű. Fehér galléros, gombolós, gumírozott ujjú, térdig érő förmedvény, az elején 2 nagy zsebbel. A tetején lehet egy kis minta, a miénk nyuszis. Az elején szörnyűnek tartottam, de ezt persze a világért sem mondtam volna a fiamnak, aki mikor megvettük a köpenyt, azt mondta rá, hogy "álomgyönyörű", és otthon is többször felvette, hogy ovisat játsszon. Persze nincsenek köpenyben egész nap. Tornaórás és színházas napokon egyáltalán nem, a többi napokon pedig beérkezéstől 11-ig. Nagyon sokat rajzolnak filctollal, festenek, gyurmáznak, ragasztanak, a köpeny pont arra jó, hogy ne a rendes ruháját koszolja össze. Nem is kellett még váltóruhát cserélnem eddig.
9. Felszerelés. Nincs vállfára akasztható ovis zsák, hanem egy nagyobb tornazsák, fogason lóg, benne egy váltás ruha. Előke is kell elméletileg, ami kész röhej, mivel már bölcsiben se adják rá a nagyobbakra otthon. De hát mit vár az ember, amikor itt sok gyereket babakocsival hordanak oviba is. Ágynemű is kell, de pizsama nem. Év elején kellett bevinni 2 csomag nedves popsitörlőt, 2 zsepit, 12 színű vastag hegyű filctollat, ragasztót és egy dobozkát. Mondjuk havidíjért elvártam volna, hogy ezeket is biztosítsák. Még szerencse hogy festéket, gyurmát és egyéb dolgokat nem kellett venni, mégis van.
10. Elégedettség. Mondjuk én az otthoni ovival is elégedett voltam, csak máshogy. Viszont most rengeteg fejlődést tapasztaltam a gyerekemen 3 hónap alatt. Ez talán azért is van, mert otthon kiscsoportos volt, ő volt az egyik legidősebb, itt viszont középsős lenne, ha mondanának ilyet, tehát kicsit nagyobbak a többiek a csoportban, így úgymond a "követelmények" is nagyobbak. Nagyon komolyan tanítják őket rajzolni. Fiam korábban épp csak elkezdett arcot meg valami törzsszerű izét kialakítani, itt viszont gyönyörű embereket rajzol, hajjal, füllel, kezenként 10 ujjal, meg fát, karácsonyfát, virágokat, űrhajót. Gyönyörűen színez apróbb részleteket is. Nagyon szereti a foglalkoztató füzeteket és újságokat, hosszú ideig tud koncentrálni a feladatokra, akár 1 órát is, teljesen önszántából. Hosszú, kb. 12 soros dalokat és mondókákat elmond ill. elénekel, persze olaszul. És akkor még az olasz beszédtanulásról nem is szóltam. Nagyon komoly, mikor a 4 éves gyerek teljesen bedühödve javítja ki a kiejtésünket.
