Még mindig nem fogytam ki a mesélni valókból. Ezúttal szintén a vidék a helyszín, de most hanyagoljuk a mesés elemekkel átszőtt legendákat, és inkább véresebb vizekre evezünk.
L'amore e la felicità - Roberto Benigni
2017.02.25. 15:47 bhe
Aránylag nagy vizsgarutinnal a hátam mögött kijelenthetem, hogy ritka eset, mikor egy vizsga hallott szövegértés része annyira megfog, hogy totál meghatódsz vizsga közben, majd hazaérve rákeresel YouTube-on. Velem ez történt még januárban.
A szövegben Roberto Benigni, Az élet szép (La vita è bella) című Oscar-díjas film rendezője és főszereplője beszélt a boldogságról nagy átéléssel. Most derült ki számomra, hogy Benigni nemcsak színész és rendező, hanem aktív közéleti szerepet is vállal: tartott már beszédet az Európa Parlamentben, mindenről van véleménye és meg is osztja. Ez a szöveg egy kétrészes tévéshowban hangzott el, melyet ő csinált, és a Tízparancsolat (Dieci Commandamenti)nevet viseli. A bibliai tanításokat modern formába öntve magyarázza, de nem kell ettől megijedni, kevés benne a vallásos maszlag. Miután lement a műsor adásban, Ferenc pápa telefonon gratulált Benigninek.
A szöveget megtaláltam a neten írott formában is olaszul, magyarul azonban nem. Ezért arra gondoltam, megosztom a fordításomat azokkal, akiket érdekel. Én azt ajánlom, a YouTube-os felvétellel párhuzamosan érdemes olvasni, mert az írott szöveg nem képes úgy visszaadni az élőbeszéd szenvedélyességét ebben az esetben (főleg hogy nem vagyok profi fordító).
Roberto Benigni: Szeretni és a boldogság (Amarsi e la felicitá)
Egy szóban összefoglalva és címet adva: szeretni; azonban el kell mondanom egy dolgot: az idő repül, de az emberiség alapvető problémája ugyanaz, mint 2000 éve: szeretni. Annyi, hogy egyre sürgetőbbé vált, és mikor ezt halljuk, hogy szeretnünk kell egymást, tudjuk, hogy nem maradt sok idő. Igyekeznünk kell, igyekezzünk szeretni, mindig túl keveset szeretünk és túl későn szeretünk, igyekezzünk szeretni, mert életünk alkonyán a szeretetről ítéltetünk meg; mert nem létezik elfecsérelt szeretet, és nem létezik annál nagyobb érzelem, mint szerelmesnek érezni magunkat, mikor az egész életünk totálisan egy másik személytől függ, mikor saját magunk nem elég nekünk, mikor minden dolog, az élettelen dolgok is, mint a hegyek, a tengerek, az utak, az ég, a szél, a csillagok, a városok, a folyók, a kövek és a paloták… mindez önmagában üres és érdektelen, aztán hirtelen, mikor figyeljük őket, megtelnek emberi jelentőséggel, lenyűgöznek, meghatnak, és miért?
Mert a szeretet előérzetét tartalmazzák az élettelen dolgok is, mert az egész teremtést a szeretet tartja össze és mert a szeretet összefonódik minden dolgok értelmével, és ez nem más mint a boldogság. Igen, a boldogság … És ha a boldogságról van szó, keressétek minden nap folyamatosan, tehát hallgass rám most, kezdjétek el keresni a boldogságot most, ebben a pillanatban, mert itt van, megvan nektek, megvan nekünk, mert mindannyiunknak megadatott, adományként kaptuk mikor kicsik voltunk, ajándékként, adományként, és olyan szép ajándék volt, hogy elrejtettük, mint kutyák a csontot; és sokan közülünk olyan jól elrejtették, hogy többé már nem emlékeznek, hova rakták, de megvan nektek, megvan nekünk. Nézzétek meg az összes rejtett zugban, az összes polcon, az összes rekeszben a lelketekben és tárjátok ki: a ládákat a fiókokat amik bent vannak … nézzétek ahogy kiáramlik a boldogság. Próbáljatok hirtelen megfordulni, talán hirtelen elcsípitek, de ott van, a boldogságra mindig gondolnunk kell, és még ha néha meg is feledkezik rólunk, nekünk nem szabad megfeledkeznünk róla, életünk utolsó napjáig.
És nem kell félnünk a haláltól sem, elvégre megszületni sokkal kockázatosabb, mint meghalni. Nem a haláltól kell félni, hanem attól hogy soha nem kezdünk el igazából élni. Vessétek bele magatokat a létezésbe itt és most, mert ha most nem találtok semmit, akkor soha többé nem találtok már semmit, tehát igent kell mondanunk az életre, egy akkora nagy igent kell mondanunk az életre ami képes meggátolni az összes nemet, mert megértettük hogy nem tudunk semmit és hogy nem lehet érteni semmit, csak azt lehet megérteni, hogy van egy nagy rejtély, amit úgy kell elfogadni ahogy van, hagyni kell, és a dolog ami a legnagyobb hatással van a világra az az élet, ami halad tovább és nem értjük, hogy csinálja. „De hogy csinálja? Hogy tud ellenállni? Hogy tud így kitartani?” … ez egy másik rejtély és soha senki nem értette még meg, mert az élet sokkal több annál, amit mi fel tudunk fogni belőle, és ezért ki kell tartanod. Ha az élet csak annyi lenne, amennyit mi felfogunk belőle, már réges-rég véget ért volna, és ezt érezzük, érezzük azt, hogy történhet valami végtelen egyik pillanatról a másikra, így egy dolog maradt mindannyiunk számára, amit megtehetünk: hajtsunk fejet.
Szólj hozzá!
Címkék: olasz Benigni
Karácsonyi történet
2017.01.02. 15:15 bhe
Fogadkozásom ellenére, hogy rendszeresen fogok blogbejegyzést írni, ez mostanában elmaradt. Karácsony volt, rokonok voltak itt, de a fejemben már két hete motoszkál egy történet, amit szeretnék elmesélni. Ez a történet karácsonykor kezdődött...
Pontosabban 2007. december 24-én este, mikor V. viszontagságos útja végén meglátta a karácsonyi fényekben pompázó Modenát és teljesen lenyűgözve figyelte.
Kép forrása: Modena & Dintorni https://www.facebook.com/ModenaDintorni/photos/a.1406666759623386.1073741828.1406646916292037/1688398331450226/?type=3&theater
V. 24 éves volt ekkor. Moldáviából jött, exférjét és pár éves kislányát hátrahagyva. Nem is Olaszországba készült, hanem Spanyolországba, ahol rokonai éltek. Vízummal csak Romániáig utazhatott. Ott 2000 eurót fizetett embercsempészeknek, hogy vigyék el Olaszországon át Spanyolországba, hamis papírokkal. Egy teherautó hátuljában töltött 5 napot, mire megérkezett. Két embercsempész között elveszett az infó, hogy ő Spanyolországba menne a tovább. Hamis papírokkal nem mehetett tovább, így maradt itt. Takarításból él, a tartózkodási engedélye mindig csak egy évre szól, minden évben újra kell igényelni.
Csak egy év itt-tartózkodás és munka után térhetett először haza, 2009-ben. A kislányát csak 5 év után hozhatta ki magához, addig a nagyszülők nevelték Moldáviában. Ahhoz, hogy magához vehesse a lányát, rengeteg feltételnek kellett megfelelni: bejelentett munka, albérleti szerződés, megfelelő lakhatási viszonyok, stb. De miután idekerült a kislány, senki sem jött ellenőrizni, hogy tényleg minden rendben van-e. V. ironikusan úgy fogalmazott, hogy ha ő 10 cigánnyal él egy lakásban, és oda viszi a lányát, az se érdekelt volna senkit.
V. itt talált új párra és már nem szeretne más országba menni. Haza se szeretne térni. Moldáviában az árak európai szintre emelkedtek, a bérek viszont messze nem. 130 euró körül van a minimálbér, míg egy albérlet 100 euró. Egy orvos se keres többet 4-500 eurónál. Itt, Olaszországban jól él viszonylag, megvan mindene, amire szüksége van. De mindezért keményen megdolgozik. Hajnalban kel, van hogy napi 10 órát takarít. Utána heti kétszer iskolába jár, mert ő is szeretné többre vinni, felsőfokú nyelvvizsgát szerezni ehhez.
Karácsonyra szinte az összes munkaadójától panettonét kap ajándékba, esetleg prosecco kíséretében. A nagy részét hazaküldi az otthoniaknak. Legutóbb tavaly karácsonykor járt otthon. Január 6-ig kért szabadságot, mert úgy emlékezett, Vízkereszt napján (ami az olaszoknál ünnepnap és munkaszüneti nap) tartják az ortodox naptár szerinti karácsonyt. Csak egy napot tévedett, mert Moldáviában január 7-én van karácsony, úgyhogy módosítania kellett a visszautazása dátumát.
Egy ajándék panettonét a suliba is behozott, és miután megkóstoltam egy előző csoportbeli marokkói nő által készített lángosszerű mézes édességet, ráadásként egy szelet panettone mellett V. elmesélte ezt a 9 évvel ezelőtti karácsonyt, meg még sok mindent.
Miközben hallgattam, arra gondoltam, mennyire szerencsés vagyok én, hogy oda utazhatok ahova én akarok Európán belül, kényelmesen utazva, nem 2000 hanem maximum 200 euróból, és a gyerekeimet is oda vihetem, ahova én akarom.
Nagyon örülök hogy megismertem V.-t és a történetét.
Szólj hozzá!
Modenai rejtélyek 2. - Vidéki legendák
2016.11.30. 15:25 bhe
Folytatódik a modenai történelmi-misztikus kalandozás, ezúttal túllépünk a nemlétező városfalakon és ellátogatunk a provinciába (provincia=megye kb. olaszul).
Az Appenninek Modena provinciába eső része számtalan érdekességet tartogat. Itt van mindjárt a környék legmagasabb hegycsúcsa, a Monte Cimone, a maga 2165 méteres tengerszint feletti magasságával. Szó szerint nagy csúcs, hiszen olaszul a monte hegyet jelent, a cima a csúcs, a cimone pedig ennek a nagyító képzős alakja, azaz nagy csúcs. Idén már októberben havazott a hegyekben, most is hó borítja (bár épp eléggé olvad), és volt olyan év, hogy még júniusban is havas volt.
Sestola egy bájos kis városka a Monte Cimone-tól tizenegynéhány kilométerre, sípályával, bámulatos kastéllyal, de a sablonos turisztikai vonzerejéről máskor ejtek szót, most egy környékbeli tóról szeretnék mesélni. Ez nem más, mint a Lago della Ninfa, azaz a Nimfa-tó.
A Lago della Ninfa legendája
Hol volt, hol nem volt, sok-sok évvel ezelőtt élt egy gyönyörűszép nimfa a tó vizében, kinek szeme olyan hideg zöld volt, mint a tó vize. Vadászok, pásztorok és szénégetők rajongtak csodálatos hangjáért, melyen minden áldott nap dalolt a hegyeknek. Szórakoztatta őt, hogy magába bolondítsa ezeket a férfiakat, epekedő és ígéretekkel teli tekintetével áltatta őket; kristályhidat bocsátott feléjük és hívta őket, hogy csatlakozzanak hozzá. Mikor már csak karnyújtásnyi távolságra voltak, kettétörte a hidat, és a férfiak vízbe fúltak
Azonban ez csak egy legenda, hogy a tó tündére ilyen rosszindulatú lett volna. Egy másik legenda szerint mindezt csak a folyók, örvények királya terjesztette el. Történt ugyanis, hogy ez a király beleszeretett egy pásztorlánykába, azonban szerelme nem talált viszonzásra. Ha vele nem lehet boldog, ne legyen az mással se, határozta el. Egy nap felbukkant egy daliás vadász akit magával ragadott a lány szépsége. Hiába terjesztette el a király a lányról, hogy valójában egy gonosz nimfa, a vadász nem hitt neki. Utol akarta érni a lányt, aki szintén belefeledkezett a vadász szerelmetes tekintetébe. Végzetének tudatában újra megalkotta a hidat; a két szerelmes megpróbált találkozni, de mielőtt meg tudták volna ölelni egymást, a király átka miatt kettétört a híd, és mind a ketten a tóba zuhantak és megfulladtak.
A legenda nyomán sokan tanúsítják (többé-kevésbé szavahihetően), hogy tiszta éjszakákon hallani a nimfa panaszkodását, ahogy az ő vadászát keresi a tóparton. Mások viszont úgy tartják, hogy a két felhőcske a tó felszíne fölött nem más, mint a két szerelmes lelke.
Gadella tündére
Még mindig Sestola területén járunk, pontosabban egy Gadella nevű falucskában. Még ma is látható itt két régi vízimalom, a Pagliai és a Sergentino (magyarul: szénaboglya és őrmesterecske, de cukik :) ). Valaha a Dogana és a Prete patakok (magyarul: Vám és Pap, bocs hogy mindent lefordítok, de ezt se lehetett kihagyni) vize hajtotta őket.
Élt valaha két molnár, kiknek munkája nagyon nehéz volt, ezért időseket és gyermekeket fogadtak fel, hogy a lisztet szitálják. Ezek közül a gyermekek közül hét félárva volt és apjuk, hogy könnyebben boldoguljon, újraházasodott. A szomszédasszonyát vette feleségül, aki nagyon gonosz mostohának bizonyult. Egy nap a gyerekek nem tudtak elég lisztet szitálni ahhoz, hogy jó keresetet kapjanak és este, mostohájuktól félve elbújtak egy nagy, kagyló formájú kő mögé. Ez egy tündér lakhelye volt, aki hallva a gyerekek sírását és panaszkodását, nagyon megrendült, fogott egy szitát, és elkezdett helyettük szitálni. Előző este mindig kilopta a gabonaszemeket, és másnapra átszitálta. A gyerekek meglepődtek, hogy immár mindenféle fáradság nélkül be tudják fejezni a munkát. Az elégedett molnárok megháromszorozták a fizetségüket és ez lenyugtatta a mostohát.
Még ma is áll Gadellánál az a kőtömb, amelyben a tündér lakott, és ha a füledet a kagyló alakú nyíláshoz illeszted, távolról hallod a szita ütemes ritmusát, ahogy a tündér fáradhatatlanul rázza.
Oliva legendája
A történet helyszíne Montese, a Monte Belvedere közelében fekvő hegyi község. Lakói, mielőtt Sestola hadai legyőzték volna, elrejtették kincseiket a kastélyban, és az ördög gondaira bízták. Az ördög egy feltétellel egyezett bele: csak egy növénynevet viselő terhes nőért cserébe adja vissza a kincseket.
Véget ért a háború, sokan próbálták meg visszaszerezni a kincset, de senkinek sem sikerült, mígnem a helyiek megtudták, hogy egy Oliva nevű fiatal nő érkezett a férjével együtt Diambriba. Megvárták, hogy a férj távol legyen otthonától, és elrabolták a menyecskét, hogy a kastély romjai közé vigyék. Megejtették a cserét és az ördög elindult Olivával a saját birodalmába, de mikor épp odafele szálltak, a nő szétnyitotta mellkasán az ingjét, felfedve Madonna-szentképét. Az ördög megijedt, és a földre ejtette a fiatalasszonyt. A nő keresztet formázva ért földet.
Ez a történet egy 1778-ban történt valós esethez kötődik, mikor is Mara Oliva Crudelinek, Paolo Lanzi feleségének holttestét két pásztor találta meg az erdőben, szétnyújtott karral, arccal a föld felé, egy szál pendelyben, szűzanyás szentképpel, testén megannyi zúzódással.
A Bucamante-vízesések legendája
Legvégére hagytam a környékbeli kedvenc helyem legendáját. Serramazzonitól néhány kilométerre, ahol a Pó-síkságot jócskán elhagyva már nem annyira dombok, de még nem is túl magas hegyek közt visz az út, van egy eldugott turista útvonal, amit elég nehéz megtalálni. Enyhe emelkedőkön át sok kisebb-nagyobb vízesés mentén eljuthatunk a környék legmagasabb pontjáig.
Ez a helyszíne Titiro, a pásztor és Odina, a nemes hölgy tragikus történetének. A lány szép volt, fiatal, szőke, és szeretett hosszú sétákat tenni az erdőkben szolgálólánya kíséretében. Egyik ilyen sétája alkalmával találkozott Titiróval, a fiatal pásztorral, aki eléggé jóvágású volt. Szerelembe estek egymással, és attól fogva titokban találkoztak, de egy nap az irigy szolgáló mindent elmondott Odina szüleinek, akik ezt hallván a kastélyba zárták lányukat. Odinának azonban sikerült megszöknie és újra együtt lennie Titiróval, de kis idő elteltével meghallották az őket kereső szolgálók hangját a távolból. Megértvén hogy szerelmük véget ért, a Bucamante vízesésbe vetették magukat gyengéd ölelésben, mely az örökkévalóság számára egyesítette őket.
A legközelebbi parkolóból kétfelé ágazik a gyalogösvény, mely a vízesésekhez visz. Az egyik Titiro, a másik pedig Odina nevét viseli.
A történetek forrásai:
www.modentatoday.it
https://www.facebook.com/ModenaDintorni/?fref=ts
Szólj hozzá!
Modenai rejtélyek
2016.11.21. 15:00 bhe
Nemrég múlt Halloween. Nem olasz ünnep és még csak nem is katolikus, viszont nagyon felkapott itt Olaszországban. Szerintem az az oka, hogy az olaszok nagyon szeretnek jelmezekbe beöltözni, meg mindent megünnepelni. A 'Trick or treat' olaszul így hangzik: 'Dolcetto o scherzetto'. Érdekes amúgy, hogy nekik külön ünnepük van január 6-án mikor a Befana, a boszorkány hoz édességet a gyerekeknek éjszaka, ennek ellenére komoly hagyományai vannak már a Halloweennek is. Mindenhol Halloween bulik, rengeteg gyerek járja a szomszédságot édességet kunyerálni, és szinte az összes környékbeli kastélyban (van belőlük egy pár...) különleges Halloween esti programmal készülnek.
Az olasz tanfolyamon, ahova járok, a tanár boszorkánysapkát húzott, cukorkával kínált, és egy tematikus Halloween órával készült mindenféle helyi borzongató rejtelmekről. Persze sok történelem is volt benne, valós dolgok, csak ültünk és tátott szájjal hallgattuk. Ezekből szeretnék megosztani egy csokorral, mert szerintem nagyon érdekesek.
Római kori sírok
A Modena főterén álló dóm alatt már az időszámításunk kezdete környékén is temetkeztek, a kereszténység elterjedése előtt is (akkor persze még nem volt dóm). Egyes sírokon érdekes, a halállal kapcsolatos szimbólumok, állatábrázolások figyelhetők meg. Ilyenek a kutya, a macska és a halálos tekintetű baziliszkusz. Ismerős lehet talán egy kutyafejű isten az ókori Egyiptomból, Anubisz, aki nem más, mint az alvilág ura. És hogy miért pont a kutya szimbolizálja a halottak istenét? Nos, mert az ókorban, középkorban az utcán falkákban káró kutyák seperc alatt rámozdultak a szabadon hagyott holttestekre és megették... A macskákra ugyanez igaz.
A római sírok egyébként kb. 7 méterrel a földfelszín alatt találhatók. A holttestek mellé obulusokat, az ókorban használatos aprópénzt tettek, mely fedezte az alvilágba tartó utazás költségét, hitük szerint. Egy Vetilia nevű rabszolgából lett előkelő asszony sírja még ma is látható a Via Emilián, Modena keleti része felé. Az ő sírjában az obulusok mellet fülbevalók jelezték társadalmi rangját.
A bálnacsontváz a Piazza Grandén
Legelőször 1518-ban említették írásos formában a rejtélyes csontokat, mint régóta a közösség birtokában lévő egyfajta ereklyét . Mivel a középkori ember anatómiai ismeretei elég hiányosak voltak, azt a következtetést vonták le, hogy ilyen hatalmas csontok csakis egy sárkánytól származhatnak. Logikus... Amúgy is, elvégre hogy kerülne egy bálna a Pó-síkságra? Hát úgy, hogy pár százezer évvel ezelőtt tenger borította ezt a területet. A Secchia folyó homokjában (ami anno keresztülfolyt Modenán de ez egy másik történet) és a Salse di Nirano-nál (metángázos sárvulkánocskák) még mindig lehet őskori fosszíliákra, kagylólenyomatokra bukkanni.
Artúr király Modenában
A dóm egyik bejárata fölött (Porta della Pescheria) Artór királyt és a kerekasztal lovagjait ábrázoló domborműveket lehet megfigyelni. A dolog érdekessége azon túl, hogy hogy került Itáliába még az, hogy a történetek megírása előtt 20 évvel keletkeztek(Geffrey Monmouth 1138-ban a Historia Regnum Britanniae-ban számol be Artúr királyról, míg ez az ábrázolás az 1200-as évek legelején keletkezett). Még a nevük is oda van vésve a figurák fölé. Mivel Modena nagyon fontos kereskedelmi- zarándok- és nagyhatalmak közti útvonalak találkozásánál terült el a középkorban, lehetségesnek tartják, hogy Angliából jövő vándorszínészek hozták magukkal Artúr király legendáját, szóban, még mielőtt azt papírra vetette volna valaki.
A San Domenico templom
A Palazzo Ducale-t, vagyis a hercegi palotát és a közelében lévő Chiesa di San Domenicot régen egy föld alatti átjáró kötötte össze. Befalazott ajtaja ma is látható. Az alagút nemcsak azt a célt szolgálta, hogy a herceg a pórnépet elkerülve titokban menjen ájtatoskodni, hanem menekülési útvonalként is funkcionált. És hogy erre miért volt szükség? Talán azért, mert a herceg sejtette, hogy egyszer talán menekülnie kell Modenából, mivel a modenai nép ahhoz szokott korábban, hogy saját magát irányítsa, az Este hercegek viszont ahhoz, hogy másokat irányítsanak és megszerezzék, amit akarnak. Eredetileg Ferrarában volt székhelyük, csakhogy 1598-ban Cesare d'Estét nem ismerték el legitim örökösnek és kénytelen volt átköltözni Modenába. Röviden ennyi. Hosszabban majd talán máskor mesélek.
Teatro Anatomico
Vagyis anatómiai színház, csarnok. Egy bizonyos Scarpa nevű orvos fejéből pattant ki az ötlet a 18. század végén, aki holttestek balzsamozásával foglalatoskodott, illetve itt prezentálta tanítványainak a boncolásokat. Viaszból készült élethű szobrok mutatják be az emberi test anatómiai felépítést. Állítólag furcsa dolgok történtek itt...
Gundeberga rejtélye
A dóm alatti kriptában nemcsak római kori, hanem longobárd sírok is találhatóak.Ez a bizonyos Gundeberga nevezetű longobárd hölgy Kr.u. 570-ben halt meg, vagyis a Római Birodalom bukása után majd egy évszázaddal, ennek ellenére a halál dátuma mellé felírták az abban az évben uralkodó római császárt és konzulokat. Egyes összeesküvés-elmélet kedvelők ezt az időutazás által tartják lehetségesnek.
Források (a szóbelieken kívül):
http://www.modenatoday.it/cronaca/5-misteri-duomo-modena-templari-viaggi-tempo-cavalieri.html
https://www.youtube.com/watch?v=BaeoNrHHnbQ
2 komment
Címkék: történelem halloween érdekességek rejtélyek Modena
Modena
2016.10.18. 14:45 bhe
Mi jut eszembe róla?
Balzsamecet: Igen, modenai, de nem ott gyártják, csak a környékén, hiszen nemcsak a város, hanem a megye (provincia) is mindig a megyeszékhely nevét viseli Olaszországban. Az ecetgyártók (acetaia) inkább a vidékhez kötődnek(Spilambertoban van múzeuma is), szóval haladjunk tovább.
Balzsamecetes hordók egy ecetgyárban. A jobb fajta balzsamecetet évekig érlelik.
Autógyártás: A Ferrarit mondjuk Maranellóban gyártják, de Enzo Ferrari szülőháza, és a helyén berendezett múzeum Modenában található. A Maserati székhelye viszont tényleg Modenában van. Engem amúgy abszolút hidegen hagy, nem jártam még a Ferrari-múzeumban és nem is fogok. Ellentétben a nagyobbik fiammal, akit már oviban is vittek oda kirándulni. és aki nem autót, hanem Ferrarit akar majd nagy korában. Merthogy az külön kategória.
Casa Enzo Ferrari. A régi házikó Ferrari eredeti műhelyét rekonstruálja, amiből később kinőtte magát az autógyár. A sárgás posztmodern épületben pedig mindenféle veterán autók vannak kiállítva.
Este hercegek központja: Ez maximum csak annak rémlik, aki hozzám hasonlóan a történelem megszállottja. Az Este család székhelye eredetileg Ferrarában volt, de később (16. sz.) áttevődött Modenába. A Palazzo Ducale, vagyis a hercegi palota a Piazza Román található. Egyik részében az Accademia Militare, vagyis a katonai akadémia működik.
Palazzo Ducale / Accademia Militare, Modena
Luciano Pavarotti: Bizony, ő Modena leghíresebb szülötte Enzo Ferrari mellett. Mivel én személy szerint nem bírom az operát, ez a tény is hidegen hagy. Egyébként Pavarotti szülőháza sem Modena városában található, hanem pár kilométerre a semmi közepén, három kis falu között, bár közigazgatásilag valóban Modenához tartozik a terület.
Ház a semmi közepén.
Duomo di Modena, Torre della Ghirlandina: Persze amíg nem jártam ott, nem ismertem, nekem se ez jutott eszembe róla. De mostmár bizton állíthatom, turistaszemmel és környékbeli lakos szemmel is a katedrális a magas toronnyal Modena jelképe, a város szíve és fő tájékozódási pontja. Tucatnyi környékbeli és kevésbé környékbeli várost bejárva nem találkoztam még ennyire vakítóan fehér épülettel a régióban és környékén. Ha a Modena-Sassuolo gyorsforgalmi úton közelítem meg Modenát, már a város peremét elérve feltűnik a 47 méter magas torony. A városban gyalogosan bóklászva is minduntalan felbukkan a szeszélyesen, minden városmérnöki szabályozást figyelmen kívül hagyó keskeny utcácskák végén, segítve a bizonytalan felfedezőt. Fehérsége amúgy gondos felújítás következménye, mikor szűk 2 éve először láttam, teljesen másik része volt felállványozva, mint most.
Az első találkozásom Modenával
Nyár, 35 fok. Az élmény kissé összemosódik Bolognával, mivel egy nap alatt tudtuk le a kettőt, de a dóm és a torony képe jól bevésődött. A város lakosai számát tekintve nem sokkal nagyobb, mint a szülővárosom, mégis sokkal több élet van benne. Rengeteg márkás üzlet a régi épületek árkádjai alatt, hömpölygő embertömeg, turista egy szál se, a bárok tömve hangosan beszélgető, nevetgélő helyi lakosokkal. Panino con prosciutto crudo e cappuccino - ennyi volt az aznapi ebédem, mégis felért akármivel a Piazza Grande szélén. Ha már megemlítettem a főteret és a dómot, muszáj szóba hozni a centrum még egy apró nevezetességét: ez nem más, mint a Preda Ringadora. Ennek a sík tetejű, 3 méter hosszú, 10-13. században készült kőtömbnek rengeteg funkciója volt az évszázadok során, kereskedők és szónokok használták, és ide állították ki szégyenszemre a nem fizető adósokat is.
Második találkozás
Kiköltözésünk után rögtön. Ősz vége. Hideg. Vasárnapi bolhapiac.A dóm nemcsak napsütésben szép. Egy érdekes kacsás-kisfiús szökőkút ami a fiamnak nagyon tetszett. Hirtelen ennyi jut eszembe.
Harmadik találkozás
Tavasz. Március vége. Napsütés. Egy ingyenes idegenvezetés, ami bemutatja az UNESCO világörökség részeit, és amelyért a nyelviskolában extra krediteket kaptam. Felmentünk a 47 méter magas toronyba is. Harmadik hónapos kismamaként hősiesen felgyalogoltam. A Torre della Ghirlandia belülről is szép, és itt látható a Bolognától 1325-ben hadizsákmányként szerzett vödör másolata. Igen, ez komoly. Az eredetit a városházán őrzik. Azt is volt szerencsém megtekinteni. A sztori pedig megérdemel egy külön posztot. Nagyon puccos helyen dolgoznak ezek a modenai városatyák meg hivatalnokok. Teli van festményekkel az épület, a Palazzo Comunale. Épp ebédszünet volt, mikor ott jártunk, úgyhogy a polgármesteri hivatalba is betekinthettünk. Mindenféle iratok halomban az asztalokon... Vajon Magyarországon beengednének-e egy csapat migráns turistát? 
La secchia rapita - a Bolognától zsákmányolt vödör másolata a Torre della Ghirlandina tetején
Ezek az emlékezetesebb találkozásaim Modena központjával. Azóta is megfordulok itt időnként intézni valóim közepette, de még mindig rá tudok csodálkozni. A nevezetességeken, a macskaköves főtéren túl szeretem a boltíves házakat, melyek mindenféle meleg földszínben pompáznak: napsárga, okker, terrakotta, vörös, barna. Szeretem az itteni bárokat és fagyizókat, az üzletek kirakatait a Via Emilián, meg az állandó fesztiválokat, legyenek gasztro- vagy veterán autó- témájúak.
Szólj hozzá!
Egy kismama viszontagságai Itáliában 2.
2014.07.22. 06:36 bhe
Talán nem is helytálló a "viszontagságok" szó a címben, mivelhogy miután kiismertem az olasz terhesgondozást, minden kiszámítható és nyugis, nem zaklatnak felesleges vizsgálatokkal, és távoli kórházakba se kellett mennem terepszemlére. Ebben a 3 hónapban összesen 2 szülésznői kontrollban, 2 vérvételben és egy ultrahangban volt részem, nőgyógyászati vizsgálat nuku.
A magyar terhesgondozásban minden vérvételnél a nagy kérdés, hogy rendben van-e a vércukrod és nem vagy-e vashiányos. Itt ez az első vérvétel után jó ideig nem téma. Az oka valószínűleg az, hogy a cukorbetegség népbetegség Magyarországon. Mondjuk az olaszok is sok édességet esznek, fehér lisztből készült pékárukat, mindenki kivétel nélkül, reggelire és uzsonnára kizárólag ilyen croissant-féléket (Mondhatnám persze olaszosan cornettonak is, csakhogy egyszer kértem így egy bárban, erre kihoztak egy cornetto jégkrémet...), nutellás crostata, meg egyéb torták, kalácsok, kandírozott gyümölcsökkel, cukormázzal. Viszont ezt szerintem ellensúlyozza a többi étkezéshez elfogyasztott rengeteg friss és párolt zöldség, meg gyümölcs, meg minden más, ami a mediterrán diétára jellemző.
A vérvételre visszatérve tehát a vércukor mellékes, egy dolog számít: a toxoplazmózis. Itt úgy látszik, ez a népbetegség a sok elfogyasztott prosciutto crudo, pasta carbonara és egyéb nyers alapanyagokat tartalmazó ételek, na meg a nagy állatszerelem okán. A kutyákat nagyon szeretik, a kutyakakit feltakarítani már kevésbé. (Szerintem ezért nincs homokozó se a játszótereken. Merthogy kitiltva sincsenek sok helyről, még élelmiszerboltba is be lehet vinni.) Aki mondjuk a gyerekvállalás előtt egy négylábún kísérletezi ki, hogy életben tud-e tartani egy neki kiszolgáltatott élőlényt, és anya-gyerek szimbiózisban él vele, az hajlamos lehet elfeledkezni az emberi és állati baktériumflóra közti különbségekről, és az ebből adódó bajokból terhesség idején.
Mivel nekem se kutyám se macskám (szoktam mondani hogy már van egy férjem meg egy gyerekem, nem kell több állat...), a tiltólistás dolgokat nem fogyasztom, így minden rendben.
Ultrahang: egy néger doktornő végezte, aki akcentussal, de folyékonyan beszélte az olaszt. A gyermek él és mozog és még mindig fiúnak látszik, egyébként semmi extra. 2D-s UH-n egy 20 hetes rúgkapáló baba többnyire elmosódott pacának látszik, mutatta ugyan képen is a dokinő, hogy tátja a száját, én aztán nem tudom felismerni.
Szülésznő: elsőre majdnem félórás csúszásban volt, úgyhogy nem sok idő jutott cseverészni, igaz én se vagyok az a típus aki kérdések hosszú listájával érkezne, még akkor se ha elsőre szül idegen országban. Vérnyomás, testsúly, ultrahangos kukucskálás, minden rendben? persze, kész, arrivederci.
Másodszorra a tervezettnél 1 héttel később került sor a találkára, mert fontosabb volt nekem egy időközben felmerülő buszos kirándulás 35 fokban 170km-re. Nagyon büszke vagyok magamra, hogy többszöri nekirugaszkodásra sikerült elintéznem telefonon az időpontcserét, meg is izzasztott, jó kis gyakorlás volt szóbeli nyelvvizsga előtt.
Szólj hozzá!
Címkék: olasz külföld terhesség egészségügy terhesgondozás
Tanácsok taljánföldi tanulóvezetőknek
2014.06.18. 07:00 bhe
1. Az indexet felejtsd el. Nem kell használni, ha kanyarodni akarsz, vagy megállsz, vagy csak kikerülsz valamit, esetleg előzöl, hiszen a mögötted haladó úgyis látja és kitalálja a szándékodat, abból, hogy gyorsítasz vagy lassítasz. Egyetlen esetben indokolt a használata: ha a körforgalmat nem az első kijáratnál hagyod el, hanem továbbmész, akkor befelé, azaz balra indexelj.
2. A sárga még igazából zöld (tovább is tart, mint Magyarországon), tehát nyugodtan gyorsíts és menj át, itt ez nem suttyó ferraris, hanem teljesen átlagos eljárás.
3. A biciklisek hirtelen, körültekintés nélkül szeretnek kivágni eléd az útra és srégen átkerekezni. Ezzel kapcsolatban nincs semmi tanács, úgyse tudsz felkészülni rá, csak légy éber.
4. Mindig annak van elsőbbsége, aki gyorsabb, rámenősebb.
5. Ha véletlenül koccansz egy másik autóssal a saját hibádból, mindig te legyél az, aki hangosabban kiabál a másik fél látását ill. értelmi képességeit megkérdőjelezve, még akkor is, ha épp valami hivatalos szerv kocsijának mentél neki.
6. Ha a te kocsidban keletkezik kár, fölösleges megcsináltatni, csak kidobott pénz, úgyis nekimész valaminek, vagy neked jönnek még. Ha a kocsi minden oldalán van horpadás, meghúzás, kopás, vagy 1-2 ajtó nem nyílik és a motor se ép, még mindig simán eladhatod úgy, hogy "hibátlan állapotú".
7. Dudálj sokat. Ha nem halad a kocsisor nyilvánvaló útlezárás miatt, akkor is dudálj.
8. Nyugodtan parkolhatsz lényegében akárhova, kamionnal is megállhatsz egy szűk utca szélére húzódva 1-2 órára, elfoglalva a fél sávot meg a teljes járdát.
9. Lakott területen kívül sem kell nagy ügyet csinálni a lámpahasználatból. Az autósok kb fele nem figyel oda rá.
Szólj hozzá!
Címkék: olasz külföld kresz autóvezetés
10 különbség az olasz és a magyar életstílus között
2014.06.14. 06:18 bhe
Dolgok, amit az olaszok így csinálnak, a magyarok meg inkább fordítva. Csupa általánosítás.
1. Cappuccino délelőtt, erős kávé délután.
2. Késői munkakezdés, hosszú ebédszünet, elhúzódó munkaidő.
3. A boltok délután akár 3 óra hosszára is bezárnak, aztán este tovább vannak nyitva.
4. Napközben nyugiban, bezárva tartott, késő este kieresztett, túlpörgött gyerkőcök.
5. Ünnepnapokkal egybekötött hosszú hétvégék hiánya, egynapos ünnepek a munkahét közben.
6. Fagyi télen is, sapka-sál-csizma télen se, hőmérséklettől függetlenül.
7. Plusz 5 fokban bezárva tartott, 35 fokban erős UV-sugárzásban d.u. fél 4-kor az udvarra engedett csemeték az ovikban.
8. Majdnem egy évvel hamarabbi iskolakezdés, mégis minden gyerek iskolaérett.
9. Bandázó barátságos idősek, magányos mogorva fiatalok.
10. Autósok a körforgalomban továbbhaladásnál befelé indexelnek, viszont ha kikanyarodnak, sose.
Szólj hozzá!
Emilia-Romagna
2014.06.06. 20:44 bhe
Egy kis földrajz
Emilia-Romagna Olaszország 19 régiójának egyike. Észak-Olaszországhoz tartozik, ám az északi régiók legdélebbike. Északon Piemontéval, Lombardiával és Venetóval határos, nyugaton Liguriával, délen Toscanával és Marchéval, ill. San Marinóval, ez utóbbi külön államnak számít.
A régió 7 provinciára, vagyis megyére oszlik, ezek a székhelyükről kapták a nevüket: Piacenza, Parma, Reggio Emilia, Modena, Ferrara, Bologna, Ravenna, Forlí-Cesena és Rimini. A régió legnagyobb városa Bologna.
Emilia-Romagna földrajza igen változatos: a Pó-síkság, az Adriai-tenger partja (a Pó-deltával) és az emiliai Appenninek a fő jellegzetességei. A Pó folyó két fő ága Choggiánál és Comacchiónál ömlik a tengerbe. Kisebb, ám jelentős folyók még: Secchia, Panaro, Padano, Reno, Parma, Trebbia. A romagnai tengerpart alapvetően homokos. Ravennától délre kezdődik az igazán felkapott üdülővárosok sora: Cervia, Cesenatico, Rimini, Riccione, Cattolica. A Parma-Bologna vonaltól (Via Emilia) nagyjából 20 km-re délre pedig már kezdődik a dombvidék, ami ugyanolyan szép, mint a toszkán oldalon, csak kevésbé ismert. A dombok délebbre haladva magas hegyekké válnak. A térség legmagasabb csúcsa a Monte Cimone, ami 2165 méteres jellegzetes hófödte csúcsával tiszta időben akár 70 km-re ellátszik. (Pl. Sassuolóból szinte mindig látni, de néha Modenából is Torre della Ghirlandinából, vagy akár a vasúti felüljáróról.)
Egy kis történelem
A régió neve nem véletlenül kettős:eredetileg 2 régió volt. Emiliához tartozott Piacenza, Parma, Reggio, Modena, Ferrara, valamint Bologna nagy része, Romagna pedig Bologna déli részét, Ravennát, Riminit, és Forlí-Cesenát foglalta magában. Emilia neve a Via Emiliából jön, melyet még Marcus Aemilianus Lepidus éppíttetett (Kr.e. 1. sz.), és Északnyugat-Délkelet irányban húzódik. Romagna pedig a latin Romania (nem román, hanem római!) szóból ered, az egy ideig ravennai székhelyű Kelet-Római Birodalomhoz, majd bizánci császársághoz tartozott. A ferrarai hercegség viszont a római birodalom összeomlásától a késő középkorig külön egységet alkotott.
Olaszország egészen az 1860-as évekig nem volt egységes, maga Emilia-Romagna is több hercegségre, lényegében önálló államra oszlott a középkorban. Ezek a pármai és piacenzai, a már említett ferrarai, modenai és reggiói, melyek később a pápai államban egyesültek. (forrás: olasz Wikipedia)
Egy kis gazdaság
Emilia-Romagna nemcsak Olaszország, hanem az EU leggazdagabb régióinak egyike (az olaszok közül csak a lombardiaiak előzik meg őket). Az erős gazdaság a bevándorlókat is vonzza, arányuk 9% körüli, és főként az észak-afrikai, valamint a kelet-európai országokból érkeznek. Mezőgazdasága főleg a Pó-síkságon számottevő, jellemző a sertés- és marhatenyésztés, gabona-, cukorrépa-, valamint a zöldség- és gyümölcstermesztés. De az ipari termelés még jelentősebb, számos világmárka székhelye itt található: élelmiszeripar - Barilla, Parmalat (Parma), autóipar - Ducati, Ferrari, Maserati, Lamborghini (Modena), kerámiagyártás (Modena). Idegenforgalma is számottevő, és nemcsak a tengerpart miatt, hanem sok pl. a sípálya a hegyekben. Főleg német, francia és holland turisták jönnek ide.
Egy kis ezmegaz
Rengeteg mindent lehetne még megemlíteni a régióról. Ezt egyrészt azért nem teszem, mert már így is kicsit hosszú és tömény a poszt, másrészt pedig azért, mert a jelentősebb városok környékét úgyis be fogom még mutatni, főként Modenát és környékét, hiszen ebben a provinciában élek, lassan keresztül-kasul bejárom minden szegletét. Amiről biztos lesz még poszt, az Bologna, Reggio és Parma, a Ravenna környéki tengerpart, meg még ahova időközben eljutok.
Szóval inkább általánosságban és címszavakban megemlítenék dolgokat mindenféle témakörben, amiről híres a régió. Kezdjük a konyhaművészettel. Nemcsak nekünk vannak előítéleteink az olaszokról, hanem nekik is egymásról, és itt nemcsak az Észak-Dél ellentétről van szó. Nos, ami az emiliaiakat illeti, az összes többi régió lakója megegyezik abban a címkében, hogy falánkak. Nagyon sok tipikus olasz étel jön innen: piadina, bolognai ragu, lasagne, tortellini és még vagy 3-4 tésztafajta, a parmezán sajt, a pármai sonka, vagy éppen a mortadella. A modenai balzsamecet egy külön fejezet lenne, ehhez kapcsolódik a szőlő- és bortermelés is. Nem vagyok egy szakértő, de a legismertebb fajták a Lambrusco és a Sangiovese.
Ha kultúráról beszélünk, akkor mindenképp meg kell említeni Bolognát, mint első egyetemi várost (1088 ha jól emlékszem). A régió városai közül talán Ravennának a legrégebbi és legjelentősebb a történelme, valamint a művészete. Ugyanakkor Modena, Ferrara, Mantova és Parma hercegi udvara is vonzotta a művészeteket főként a reneszánsz és a barokk idején. Számomra még az az érdekes, hogy nemcsak a megyeszékhelyek, hanem a relatíve kisebb városok is büszkélkedhetnek színházzal, egyetemmel.
Bölcsész végzettségem folytán sokat tanultam a művészetekről, ezután kicsit meg is csömörlöttem tőlük, ezért igyekszem kerülni a kulturális turistáskodást. Viszont el kell ismernem, hogy úgy általában tökjó köztéri szobrokat csinálnak az olaszok, tehát nemcsak a régi időkben alkottak nagyot. Van bennük ötlet és élet, nem emlékszem hogy Magyarországon ennyi jó emlékművet láttam volna.
Ezen kívül az épületekkel, az utcaképekkel nem tudok még betelni, az a sok színes ház (csupa meleg színek), boltívekkel, erkélyekkel, sok növénnyel. Na meg a kertek, főleg a kisebb városokban. Sokkal több az örökzöld, sokkal több fenyőfajta, babérfa, meg egyebek, amelyek télen se kopaszodnak meg. De már így is messzire kanyarodtam, most egy évre elegendő témát adtam magamnak, hirtelen annyi ötlet szállt meg.
Lényeg a lényeg, hogy Itália eme szeglete méltatlanul van hanyagolva. Modenában pl. nem is láttam turistát, szinte cikinek éreztem fényképezgetni, Bolognában is alig, pedig gyönyörű, Parmában láttam egy nagyobb olasz turistacsoportot, de össze sem lehet hasonlítani azzal az emberáradattal ami mondjuk pl. Veronában ténfereg és kattintgat, hogy a liguriai tengerpartról már ne is beszéljünk. Emberek, gyertek Emilia-Romagnába!
Szólj hozzá!
