Még mindig nem fogytam ki a mesélni valókból. Ezúttal szintén a vidék a helyszín, de most hanyagoljuk a mesés elemekkel átszőtt legendákat, és inkább véresebb vizekre evezünk.
Spilamberto
A véresebbet szó szerint kell érteni jelen esetben. A városka egy egész múzeumot szentelt a környéket híressé tevő balzsamecetnek, mely a kastély épületében foglal helyet. A többszáz éves épület egy elhagyatottabb termében (az óratorony legtetejében) vérrel írt feliratok láthatóak. Ennyit tudtam csak a kastélyról elmondás alapján, aztán rágugliztam a témára és egy csomó más érdekességet is találtam itt.
Összefoglalva: 1947-ben, a kastély restaurálása során a munkások egy befalazott titkos szobára bukkantak a torony legfelső szintjére felvezető lépcső alatt elrejtve. Vélhetően börtöncellaként funkcionált. A cella csak középen a legmagasabb pontján 2 méter magas, szélesége1,5 méter. Számos írást és rajzot találtak mind a négy falán. Alkotójuk Filoppo il Diavolino-ként írta alá nevét (vagyis Filippo az ördögöcske). Szokatlan és elkeseredéssel teli soraiból egy férfi története bontakozik ki, akit egy nő árulása miatt zártak be. A leírt történet egyes részei már nem olvashatók, mert az idő nyomot hagyott a feliratokon. Annyi bizonyos, hogy Filippo 3-4 hónapot tölthetett itt és felirataihoz, rajzaihoz a saját vérét használta fel valamilyen, az ételeiben lévő fehérjetartalmú anyaggal elkeverve. Némelyek szerint egyes nyári estéken hallani Filippo szellemének panaszkodását
Villanova
Modenától néhány kilométerre északra található ez a kis falucska, melynek templomában démonvadászat folyt nem is olyan rég. Papjai ördögűzést folytattak.
Tudni kell, hogy bár többségünk, egyszeri mezei hívők és vallásban járatlan hitetlenek csak a jézuskára meg a cuki kis angyalkákra koncentrálunk, főleg így karácsony felé, azért a Bibliában elég erőteljesen benne van az ártó szellemek jelenléte, és a katolikus egyház mindig is nagy hangsúlyt fektetett ezeknek a kiűzésére egészen napjainkig. Egyes papok a pápa jóváhagyásával és áldásával hivatásos ördögűzőként tevékenykedtek, habár ennek nem csináltak nagy propagandát.
Így volt ez a villanovai San Bartolomeo-templomban is. A község legidősebb tagjai még emlékeznek néhány furcsa történésre, egyesek szerint mindez csak legenda, mások szerint valós, de jobb nem emlékezni.
A 18. században épült templom helyén az 1930-as években készült el az új templom három épülete. Első papja, Don Goffredo Polacchini egészen 1971-ig látta el hétköznapi papi teendői mellett az ördög által megszállottak "helyrehozatalát". Egy helybéli öreg azt mesélte, gyakran hallott ordítást a templom sekrestyéjéből. Gyakran hoztak ide embereket Modenán kívülről is. Polacchini az egyházkerület hivatalos ördögűzője volt.
Tevékenységét utódja, Don Sesto Serri folytatta minden tekintetben, habár őt az ördögűzéssel nem bízták meg hivatalosan. Rendszerint csütörtökönként űzött ördögöt, nemcsak a villanovai sekrestyében, hanem gyakran egy modenai templomban is. Egyes visszaemlékezések szerint mindenki szerette őt. 2002-ben hunyt el. Don Polacchinivel együtt a San Bartolomeo templom kertjében nyugszik.
Sírjaik előtt jónéhány hívő helyezte el szerettei fényképét, üzenetekkel levelekkel, virágokkal, és apró emléktárgyakkal együtt annak jeléül, mennyire hálásak a spirituális segítségért, melyet a két pap nyújtott nekik.
Il Ponte del Diavolo (Az ördög hídja)
Na de ne fessük az ördögöt a falra. Mert még megjelenik. Méghozzá a modenai Appenninekben, Pavullo és Lama Mocogno között.
Az ördög hídja igazából nem is ember által épített híd, csupán egy különleges, boltívet formázó, egyetlen tömbből álló, 3 méter magas és 33 méter hosszú kő. Érdekessége, hogy a környéken nincs kő, csak homok. Emiatt a helybeli parasztok úgy gondolták, csakis az ördög műve lehet.
A legenda szerint egy környékbeli földművesnek mindig hatalmas utat kellett megtennie, hogy elkerülje a folyót. Az ördögöt kérte meg, hogy építsen neki egy hidat, és a lelkét adta érte cserébe. A sátán elfogadta az ajánlatot, felment a hegytetőre, ahol sok volt a kő, fogott egy nagy tömböt és szép lassan elkezdett ereszkedni vele a völgybe, ám ekkor meglátott egy boszorkányszombatot, és annyira magával ragadta a zene, hogy nem vette észre, hogy elkezdett hajnalodni. Felkelt a nap, neki pedig azonnal vissza kellett menekülnie az alvilágba, otthagyva a hidat a mai helyén.
Na jó, ez az utolsó történet kakukktojás volt, ez is inkább csak legenda, de nekem annyira tetszett, hogy nem hagyhattam ki. És egyelőre több bejegyzésre való mesélni valót már nem tudok összegyűjteni ebben a témában.
Források:
http://www.luoghimisteriosi.it/emilia%20romagna/spilamberto.html
http://gazzettadimodena.gelocal.it/modena/cronaca/2013/03/10/news/villanova-nella-chiesa-dove-si-cacciano-i-demoni-1.6668450
