Fogadkozásom ellenére, hogy rendszeresen fogok blogbejegyzést írni, ez mostanában elmaradt. Karácsony volt, rokonok voltak itt, de a fejemben már két hete motoszkál egy történet, amit szeretnék elmesélni. Ez a történet karácsonykor kezdődött...
Pontosabban 2007. december 24-én este, mikor V. viszontagságos útja végén meglátta a karácsonyi fényekben pompázó Modenát és teljesen lenyűgözve figyelte.
Kép forrása: Modena & Dintorni https://www.facebook.com/ModenaDintorni/photos/a.1406666759623386.1073741828.1406646916292037/1688398331450226/?type=3&theater
V. 24 éves volt ekkor. Moldáviából jött, exférjét és pár éves kislányát hátrahagyva. Nem is Olaszországba készült, hanem Spanyolországba, ahol rokonai éltek. Vízummal csak Romániáig utazhatott. Ott 2000 eurót fizetett embercsempészeknek, hogy vigyék el Olaszországon át Spanyolországba, hamis papírokkal. Egy teherautó hátuljában töltött 5 napot, mire megérkezett. Két embercsempész között elveszett az infó, hogy ő Spanyolországba menne a tovább. Hamis papírokkal nem mehetett tovább, így maradt itt. Takarításból él, a tartózkodási engedélye mindig csak egy évre szól, minden évben újra kell igényelni.
Csak egy év itt-tartózkodás és munka után térhetett először haza, 2009-ben. A kislányát csak 5 év után hozhatta ki magához, addig a nagyszülők nevelték Moldáviában. Ahhoz, hogy magához vehesse a lányát, rengeteg feltételnek kellett megfelelni: bejelentett munka, albérleti szerződés, megfelelő lakhatási viszonyok, stb. De miután idekerült a kislány, senki sem jött ellenőrizni, hogy tényleg minden rendben van-e. V. ironikusan úgy fogalmazott, hogy ha ő 10 cigánnyal él egy lakásban, és oda viszi a lányát, az se érdekelt volna senkit.
V. itt talált új párra és már nem szeretne más országba menni. Haza se szeretne térni. Moldáviában az árak európai szintre emelkedtek, a bérek viszont messze nem. 130 euró körül van a minimálbér, míg egy albérlet 100 euró. Egy orvos se keres többet 4-500 eurónál. Itt, Olaszországban jól él viszonylag, megvan mindene, amire szüksége van. De mindezért keményen megdolgozik. Hajnalban kel, van hogy napi 10 órát takarít. Utána heti kétszer iskolába jár, mert ő is szeretné többre vinni, felsőfokú nyelvvizsgát szerezni ehhez.
Karácsonyra szinte az összes munkaadójától panettonét kap ajándékba, esetleg prosecco kíséretében. A nagy részét hazaküldi az otthoniaknak. Legutóbb tavaly karácsonykor járt otthon. Január 6-ig kért szabadságot, mert úgy emlékezett, Vízkereszt napján (ami az olaszoknál ünnepnap és munkaszüneti nap) tartják az ortodox naptár szerinti karácsonyt. Csak egy napot tévedett, mert Moldáviában január 7-én van karácsony, úgyhogy módosítania kellett a visszautazása dátumát.
Egy ajándék panettonét a suliba is behozott, és miután megkóstoltam egy előző csoportbeli marokkói nő által készített lángosszerű mézes édességet, ráadásként egy szelet panettone mellett V. elmesélte ezt a 9 évvel ezelőtti karácsonyt, meg még sok mindent.
Miközben hallgattam, arra gondoltam, mennyire szerencsés vagyok én, hogy oda utazhatok ahova én akarok Európán belül, kényelmesen utazva, nem 2000 hanem maximum 200 euróból, és a gyerekeimet is oda vihetem, ahova én akarom.
Nagyon örülök hogy megismertem V.-t és a történetét.
